2024 októberében egy új fejezet nyílt a Piliscsabai Tanoda életében: elindult a Csemetekert Közösség Alapítvánnyal közös, “Benned a létra” mentorprogramunk. A program megvalósulását egy sikeres közösségi adománygyűjtő kampány, valamint az tette lehetővé, hogy öt fős, munkatársakból és önkéntesekből álló csapatunk elnyerte az Európai Uniós szolidaritási projekteknek járó támogatást.. Most, egy évvel később, lezárult ez a projekt – ami azt is jelenti, hogy eljött az ideje az értékelésnek és az újabb terveknek.

A Piliscsabai Tanodában 2013 óta foglalkozunk a településen és környékén élő hátrányos helyzetű gyermekek iskola utáni fejlesztésével, támogatásával. A Tanoda nem csupán arról szól, hogy a gyerekekkel délutánonként megírjuk a házi feladatot vagy gyakoroljuk a tananyagot. A Tanoda biztonságos, megtartó közösséget nyújt és kapcsolódási lehetőséget jelent a gyermekek számára. Az élményalapú foglalkozások segítik a gyerekeket abban, hogy a tanulásra, ismeretszerzésre kíváncsian, örömmel gondoljanak. Készségeiket csoportos játékokkal, kézműves- és sportfoglalkozásokkal is fejlesztjük. Egy ideje azonban
felismertük, hogy bár a közösség ereje nagyon sokat jelent, az egyéni figyelem is épp annyira fontos, mint a közösségiség.
Ezért is volt hatalmas mérföldkő számunkra, hogy három éve létrehoztuk a Csemetekert Közösség Alapítványt, amely lehetőséget ad a forrásteremtésre és  ezáltal a szakmai fejlődésre, növekedésre, arra, hogy olyan dolgokat is megvalósítsunk, amikre a tanodai működés keretei között korábban nem volt lehetőség.
2024-ben a Tanoda és az Alapítvány munkatársaival és önkénteseivel sikeres szolidaritási projektet nyújtottunk be, és támogatást kaptunk az Európai Uniótól mentorprogramunk létrehozására. A program azért is különleges, mert minden részletét mi dolgoztuk ki: új módszertant alkottunk, saját tapasztalatainkból,  megfigyeléseinkből, mások jógyakorlataiból építkezve. Októbertől hat tanodás gyerek kapott mentort, aki rendszeresen találkozott vele, és segítette őt abban, amire éppen szüksége volt: tanulásban, az önbizalom fejlesztésében, útkeresésben. A célok és igények nagyon különbözőek voltak, de a közös pont minden
esetben ugyanaz: valaki ott volt a gyerekek mellett. A mentorok meghallgatták, támogatták és segítették a mentoráltjaikat, miközben új, közös élményeket szereztek. Ez egy kísérleti program volt, de most, a végéhez érve úgy látjuk: működött. Nem csak azért, mert két mentoráltunk sikeresen felvételizett középiskolába, hanem azért is, mert láttuk, ahogy a gyerekek bátrabbá válnak, jobban ki tudják fejezni magukat, egyre pontosabban meg tudják fogalmazni, mit szeretnének.

A mentorprogramban nemcsak a gyerekek, hanem a mentorok is sokat tanultak. Az egyikük, Andi így fogalmazott:
“Az együtt töltött idő hol boldog, hol kihívásokkal teli pillanatokat hozott, csak úgy mint a való élet. Ezeken keresztül mutatkoztak meg személyiségünk
rétegei. A nyitottság, figyelem és jelenlét által sokat adtunk egymásnak, mély kapcsolódás alakult ki. Mindketten formálódtunk. Az egyik emlékezetes pillanat, amikor falmászásnál megjelent bennünk a félelem, megtapasztaltuk a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot és mégis haladtunk tovább, bizalmat
szavazva egymásnak, az életnek. Mentorként fontosnak tartottam a partnerséget, hogy kísérjem az ő kibontakozását, meghagyjam a szabadságát,
tiszteletben tartsam a határait, ha épp valamiről nem szeretne beszélni. Nem a szavak által, hanem a jelenlétünk és a belőlünk áradó működésmód révén
tudunk inspirálni."
A program egyik koordinátora, Sári – aki a Csemetekert Közösség Alapítvány kuratóriumi elnöke is – így foglalta össze az elmúlt hónapok tapasztalatait:
“Összességében hatalmas dolog a mentorprogram megvalósulása a tanoda és az alapítvány életében is. Nagy fába vágtuk a fejszénket, a programot sok-sok ember összefogásával, és a saját szakmai tudásunk és kreativitásunk becsatornázásával sikerült megvalósítani. Ez egy első, "pilot" program volt, rengeteget gondolkodtunk azon, hogy hogyan lehetne fejleszteni, kértünk visszajelzéseket a gyerekektől, a családjaiktól és a mentoroktól is. Ezeket
beépítve tekintünk a jövőbe. Megható volt látni a közös záróalkalmon, hogy mennyire összecsiszolódtak és egymásra hangolódtak a mentor-mentorált párosok, és mennyit adott ez az egyéni kísérés a gyerekeknek. Azt láttam rajtuk, hogy kinyíltak, magabiztosabbak lettek, és határozottabb elképzelésük van a saját jövőjükkel kapcsolatban. A mentorprogram során a gyerekek rengeteg figyelmet, törődést kaptak, és olyan tapasztalatokat szereztek, amiket máshonnan nem lett volna lehetőségük. Szerintem fantasztikus ebben a programban, hogy tényleg az egyéni igényekre, helyzetekre reagál.”
Ahogy visszanézünk az elmúlt tizenkét hónapra, már látjuk, mi működött jól, és azt is, hogy hol tudunk még fejlődni. Ezt egy pszichológus önkéntesünk által vezetett hatásmérés számszerűen is meg fogja mutatni. Egy valami biztos: ez a program nem csak a mentorált gyerekeknek adott sokat, hanem  mindannyiunknak. Dolgozunk rajta, hogy szeptembertől újra elindulhasson a mentorprogram – talán kicsit más formában, de ugyanazzal az odafigyeléssel, jelenléttel és szeretettel, ahogyan eddig is történt."

A program az Európai Unió támogatásával valósult meg.

PP